|
Mit teszünk? Az isteni irgalmasság rózsafüzérét imádkozzuk arra a szándékra, hogy a lehető legtöbb lélek megmeneküljön a kárhozattól. AZ ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE Ezt az imádságot Jézus Vilniusban, 1935-ben diktálta le Fausztina nővérnek. A következő kinyilatkoztatásokban megmutatta értékét és hathatóságát, és hozzáfűzte ígéreteit. Ebben az imában felajánljuk az Atyaistennek Jézus Krisztus ”Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét”, egyesülünk az ő keresztáldozatával, amelyet a világ megváltásáért vállalt. Amikor felajánljuk az Atyaistennek az ő ”szeretett Fiát”, a legerősebb motívumhoz folyamodunk, hogy meghallgatást nyerjünk. Saját magunkért és az egész világért könyörgünk. A ”nekünk” az imádkozót jelenti és mindazokat, akikért az imádkozó szeretne, vagy köteles imádkozni. Azonban az ”egész világ” az minden ember, aki a földön él, valamint a tisztítótűzben szenvedő lelkek. Amikor e rózsafüzér szavaival imádkozunk, az irgalmasság cselekedetét gyakoroljuk, amely - a bizalom mellett - a kegyelmek elnyerésének nélkülözhetetlen feltétele. ”Úgy tetszik nekem - ígérte Jézus - hogy megadjak mindent, amit ezzel az imával kérnek tőlem” (Napló 1541) és hozzátette: ”ha az (...) megegyezik akaratommal” (Napló 1731). A részletes ígéretek a halál órájára vonatkoznak: a boldog és nyugodt halál kegyelmét jelentik. Ezt a kegyelmet nemcsak azok kérhetik, akik bizalommal és kitartóan imádkozzák e rózsafüzért, hanem a haldoklók is, akik mellett mások e rózsafüzér szavaival imádkoznak. ”A papok - mondta Jézus - úgy fogják a bűnösöknek ezt nyújtani, mint az utolsó mentőövet. Ha csak egyszer is elimádkozza valaki, legyen bár a legmegátalkodottabb bűnös, elnyeri végtelen irgalmam kegyelmét” (Napló 687). Legalább egyszer, de olyan hozzáállással, amely egyezik az ima tartalmával, elsősorban hittel, bizalommal és alázattal, valamint őszinte és mély bűnbánattal. |
|
 |
|
 |
 |
